A közelmúltban jelent meg a jegybank tanulmánya, mely a visegrádi országok költségvetési újraelosztását hasonlítja össze 1995 és 2010 között. Az eredményekből kiderül, hogy ugyan a magyar korrigált kiadási szint tavaly már alacsonyabb volt a régió országainak átlagánál, azonban a szerkezetben vannak különbségek: lényegesen többet költünk például szociális ellátásra, mint Szlovákia, Csehország és Lengyelország átlagosan, az egészségügyi kiadások azonban éppen ellenkező tendenciát mutatnak. Mfor.hu-háttér.
Szemere Róbert és P. Kiss Gábor a szerzői annak a tanulmánynak, mely megkísérli összehasonlítani a négy visegrádi ország költségvetési kiadási szerkezetét. A vizsgálat egyik fő megállapítása, hogy 1995 és 2010 között csak Szlovákiában került sor az állami újraelosztás tartós csökkentésére, a többi országra a "húzd meg, ereszd meg" politika volt jellemző, vagyis az átmeneti kiadáscsökkentéseket lazítások követték.
A másik fontos megállapítás, hogy a vizsgált időszak utolsó négy évében egyedül Magyarországon volt a GDP csökkenését tovább erősítő (prociklikus) kiadáscsökkentés, míg a többi országban a kiadások (anticiklikus) növekedése mérsékelte a gazdasági visszaesés hatását. Ezzel 2010-re a magyar állami kiadások a GDP arányában a másik három visegrádi ország átlaga alá kerültek. Az MNB szakemberei által végrehajtott korrekciók után (lásd a keretes írást) a magyar kiadási szint 2010-ben a GDP 30,3 százaléka volt, ami 1,4 százalékkal maradt el Szlovákia, Csehország és Lengyelország átlagától. A tendenciát jól mutatja, hogy 2002-ben még 2,2 százalékkal, 2006-ban pedig 4,8 százalékkal költöttünk többet a három ország átlagánál. A tavalyi 30,3 százaléknál csak a lengyel 30 százalékos arány volt alacsonyabb, a költekezés "bajnokai" pedig a szlovákok voltak, akiknél a GDP 33 százalékát tették ki a kiadások.
Mire megy el sok pénz?
A visegrádi országok
újraelosztását vizsgálva ugyanakkor megállapítható, hogy a kiadások
szerkezetében jelentős különbségek mutatkoznak. Magyarország
szempontjából ez annyit jelent, hogy 2010-ben a GDP 14,6 százalékát
költöttük például szociális ellátásra, ami messze a legmagasabb volt a
vizsgált négy ország között, 3 százalékkal haladta meg a többiek
átlagát. Mindez főleg annak függvényében érdekes, hogy 2002-ben még a
régiós országoknak megfelelően 12,9 százalékos volt ez az arány. Ez
2006-ra felment 14,9 százalékra, majd tavalyra onnan csökkent.
P. Kiss Gábor, a tanulmány egyik szerzője kérdésünkre elmondta, hogy "a 13. havi nyugdíj megszűnésével jelentősen csökkent a különbség a szociális kiadások terén 2006-hoz képest. Emellett vannak olyan juttatások, amiket nem lehet csökkenteni ilyen rövid távon. A nyugdíjak esetében például a svájci indexálásról az inflációkövető emelésre való visszatérés nem okoz hirtelen kiadáscsökkenést, hanem fokozatosan, hosszú éveken keresztül fejti ki hatását". Emellett a vizsgált időszakban a nyugdíjemelés százalékát is rendre felfelé kerekítették az indexáláshoz képest a magyar kormányok, és többek között ez a sok kis tétel is hozzájárult ahhoz, hogy mostanra a régió átlagánál többet költünk szociális ellátásra.
Az
MNB szakembere kiemelte, hogy 2006-ban a szociális ellátás kategóriáján
belül az eltérés kétharmada nyugdíjkiadások és a családtámogatás terén,
egyharmada a piaci termelőkön keresztül nyújtott magasabb jóléti
kiadásoknál (pl. ártámogatásnál jelentkezett. A nyugdíjkiadásokon belül
egy korábbi tanulmányban azt is próbálták vizsgálni, hogy mi okozza a
magasabb állami kiadást. A nyugdíjak szintjének pontos összehasonlítását
azonban akadályozta, hogy többféle jogcímen is lehet kapni ellátást.
Magyarország, Szlovákia és Csehország esetében egy nyugdíjas kétféle
ellátásban is részesülhet, például főellátásként öregségi nyugdíjban,
kiegészítő ellátásként özvegyi nyugdíjban, míg Lengyelország esetében ez
nem lehetséges, ott a nyugdíjasnak választania kell ezek között. Az
ellátások átfedések hatásait figyelembe véve Magyarországon magasabb a
nyugdíj, mint Lengyelországban. Az átfedés korrekciója nélkül a magyar
nyugdíj alacsonyabb, mint Csehországban, ami összhangban áll a
fejlettségbeli rangsorral.
A családtámogatás kapcsán korábban az Ecostat készített hasonló tanulmányt
a visegrádi országok összehasonlításával, melyből az derül ki, hogy a
régió négy vizsgált állama közül messze mi költjük a legtöbbet a
gyermekvállalás ösztönzésére, ennek azonban évek óta nincs eredménye. Az
összes szociális transzferen belül hazánkban 10,2 százalék a családi
támogatások aránya, ez kiemelkedően magas, Csehországban és Szlovákiában
7-8 százalék, Lengyelországban pedig mindössze 3,3 százalék ez az arány
- állapította meg az Ecostat a 2007-es adatok kapcsán. Hazánkban az egy
gyermeket nevelő családok évente 1953 eurónyi támogatásban részesülnek
az állam részéről, ami például több mint négyszerese a lengyel 446 eurós
összegnek. Szlovákiában 1122 eurót kapott egy átlagos egygyermekes
család 2007-ben, míg a cseheknél 1458 euró volt ez az összeg.
A
másik végletet az egészségügyi kiadások jelentik, ugyanis az Eurostat
statisztikái szerint erre a bruttó nemzeti termék 3,9 százalékát költjük
mindössze, ami 2,7 százalékkal marad el a másik három ország átlagától.
Ráadásul a különbség egyre nő: 2002-ben még csak fél százalék, majd
2006-ban 1,1 százalék volt. Az OECD eltérő módszertanú statisztikája
hasonló tendenciát mutat, de itt az utolsó, 2008-as adat szerint az
elmaradás csak 0,3 százalék, ami a szerzők becslése szerint 2010-re
közelíthette meg az egy százalékot. Az OECD-statisztika adótartalommal
történő korrekciója ezt az elmaradást még több mint fél százalékkal
növelné.
A
többi tekintetben nem tapasztalható eltérés, talán még az általános
közszolgáltatásokat érdemes kiemelni, ahol a GDP 3,6 százalékát költjük
el évente, ami 0,8 százalékkal magasabb a másik három ország átlagánál.
Ez gyakorlatilag az állam működési kiadásainak felel meg, vagyis a
magyar állam relatíve drágábban működik, mint a lengyel, a szlovák vagy a
cseh.
Kivételes választási év volt tavaly
A
jegybank szakemberei azt is megvizsgálták, hogyan alakultak az egyes
években a bevételek és a kiadások. Ebből a szempontból egy régóta ismert
tendenciára világít rá a tanulmány: Magyarországon négyévente
jelentősen megugrik a kiadások szintje, ez pedig a választási
ciklusokkal esik egybe. Ez nem meglepő adat, hiszen az éves
költségvetési hiányok összehasonlításánál is világosan kirajzolódik a
választási évek megugró adata.
A
vizsgált évek közül 2002-ben és 2006-ban is ez a tendencia volt
megfigyelhető: a kiadások jelentősen megugrottak az előző évekhez
képest, miközben a bevételek stagnáltak, vagy akár csökkentek is a
GDP-arányában. 1998 és 2010 ebből a szempontból különleges évek voltak,
hiszen nem támasztották alá a feltevést, de ennek is megvan az oka.
2007
és 2010 között egyébként is más utat jártunk be, mint a régió, ugyanis
Magyarország hajtott végre egyedül prociklikus kiadáscsökkentést ebben a
négy évben. P. Kiss Gábor szerint ennek oka elsősorban az, hogy 2004-es
uniós csatlakozásunk óta folyamatosan túlzott deficit eljárás alatt
vagyunk, ami oda vezetett, hogy előbb-utóbb csökkentenünk kellett a
kiadásokat. A másik ok, hogy megváltozott Magyarország, a magyar
önkormányzatok finanszírozási helyzete, nem lehetett folytatni a korábbi
gyakorlatot.
"2010-ben volt egy komoly ígéret a választások
előtt, hogy nem fog elszállni a hiány, ezt a piacok felé többször
kommunikálták. A korábbi években ez kevésbé volt prioritás" - indokolja a
jegybank szakembere, miért volt különleges év a tavalyi.
Beke Károly
Forrás: www.mfor.hu
