Már másfél évvel ezelőtt, még a Gyurcsány-kormány idejében fontolóra
vették a döntéshozók a devizahitelek forintra történő konvertálását, ám
végül elvetették ennek lehetőségét. Bajnai Gordon a hétvégén már
jelezte, hogy annak idején a drágasága miatt letettek erről a
megoldásról. A Portfolio.hu birtokába került akkori előterjesztések és
elemzések szerint a tervezet közgazdaságilag irracionális, jelentős
kiadási többlettel járna és így további megszorításokat tenne
szükségessé.
Az
akkori kormányzati dokumentum a kamatkülönbözet miatt az átváltás
költségeit 263 milliárd forintra tette, amin az államnak, a lakosságnak
és a bankoknak kellett volna osztozkodniuk. Amennyiben ezt teljes
egészében a hitelfelvevők állnák, úgy az olyan hatású lenne, mintha (az
akkori) 212 Ft/CHF-ról 320 Ft/CHF-ra gyengülne a forint - ez lineárisan
468 Ft/eurós árfolyamot jelentene. Ez persze ma már nem lenne ekkora,
hiszen a forint és deviza hitelkamatok közötti különbség kisebb. Akkor
azonban még úgy számoltak a gazdasági minisztériumban, hogy a kétféle
kamat között 7,5 százalékpontos a különbözet.
Az ilyen lépés
összetettségét jelzi, hogy a fentieken túl azzal is számolni kell, hogy a
bankoknak meg kell szüntetniük az árfolyamfedezési instrumentumaikat.
Ilyen méretekben ez devizapiaci korlátokba ütközik, nagymértékű,
lökésszerű beavatkozást jelent, mely spekulációs, fluktuációs
folyamatokat generálhat. A fedezeti ügyletek határidő előtti lezárásának
jelentős költségterhe lenne a bankoknál. Ahogy látszik tehát, a korábbi
kormányzatok már alaposan megrágták a most Matolcsy György által újra
felmelegített ötletet, és azokat a következtetéseket vonták le, mint
amelyekre most is jutottak a szakértők.
Tragédiába
torkollhat a devizahitelek forintra váltása (Vélemény)
A tervek bevezetésének kockázatai között említi az akkori
javaslat, hogy egy esetleges kedvezményes árfolyamon történő átváltás
hatására a bankok eredménye drámaian csökkenne, ez pedig feltőkésítési
igényt vonna maga után. Ezen túl egy ilyen lépés visszafordíthatatlan
elkötelezettséget jelentene mindenki számára, aminek következtében a
későbbi esetleges forinterősödés előnyeit a devizahitelesek már nem
élvezhetik. Ezen érv erősségét jelzi, hogy a vizsgálat óta eltelt
időszakban a forint valóban erősödött, egy kedvezőtlen árfolyamon való
váltás veszteségeit a hitelesek feltehetően utólag igen rosszul fogadták
volna.
További feszültségforrást jelentenek a "moral hazard"
és méltányossági problémák. Az előterjesztés kiemeli, hogy a különböző
adósok eltérő árfolyamok mellett vették fel a hiteleiket, vagyis eddig
eltérő nyereségeket realizáltak, emellett pedig a forinthitelesekkel
szembeni pozíció változása is diszkriminációt jelenthet. A Veres János
akkori pénzügyminiszter jóváhagyásával ellátott előterjesztés mindezek
miatt nem tartja támogathatónak a devizahitelek forintosítását, mert az
jelentősen növelné az országkockázatot.
Mindemellett azért
érzékenységvizsgálatot is készítettek a Bajnai Gordon vezette
minisztériumban. Az eredmények elég "ütősek", bár nyilván azóta sokat
változott a helyzet ahhoz, hogy óvatosan közelítsünk feléjük. Egy 50
ezer svájci frankos, 159 Ft/CHF-en 15 évre felvett hitel törlesztő
részlete például az elemzés időpontjában 46 százalékkal volt magasabb,
mint induláskor, azóta ez a növekmény inkább "csak" 20-30 százalékos
lehet.
Abban az esetben, ha a konverzió devizahitelesekre
gyakorolt hatását vizsgáljuk, meglehetősen vegyes kép tárul elénk.
- A teljesen piaci alapú forintosítás esetén a törlesztő részletek
121 százalékkal emelkedtek volna. (212 Ft/CHF árfolyamot feltételezve,
ez most 198 Ft/CHF, ám ne feledjük, hogy a bankok forrásköltsége
kamatoldalon is csökkent, tehát ha a mostani helyzettel vetnénk össze,
akkor ennél kedvezőbb lenne a kép. Igaz, a bankokat gyakran éri az a vád
- és a PSZÁF is vizsgálódni kezdett - , hogy nem engedték át a teljes
javulást a hiteleseknek.)
- Nem sokat segít azonban a
mostani, 5-10 százalékkal erősebb árfolyam sem, hiszen ezen átváltva is
duplája lenne a törlesztő részlet, legalábbis ha a 2009 eleji 15%-os
forinthitel THM-mel kalkulálunk.
Érzékletesek és esetünkben
iránymutatók azok a példák is, melyek azt modellezték, hogy miként
lehetne a kiinduló helyzethez képest 30 százalékos törlesztő részlet
emelkedéssel megúszni a konverziót. A 2009 márciusi helyzethez képest 40
százalékos árfolyamkedvezmény (125 Ft/CHF!), vagy 9,4%-os
kamattámogatás kellene, illetve ezek valamilyen kombinációja.
A
fentiek alapján nem véletlen, hogy az akkori kormány is úgy látta,
bármilyen állami segítségnél vagy szerepvállalásnál hangsúlyozni
szükséges, hogy az csak a jelenlegi gazdasági helyzet miatt és csak
átmenetileg, időben és térben behatárolt mértékben lehetséges - derül ki
egy minisztériumi háttéranyagból.
Bajnai Gordon
miniszterelnök vasárnapi televíziós szerepése alkalmával tett utalást
arra, hogy egy felkért neves nemzetközi tanácsadócég szintén arra a
következtetésre jutott, hogy a jelzáloghitelezés okozta problémák
kezelése korlátokba ütközik. A Portfolio.hu úgy tudja, hogy a cég a
McKinsey volt, amelyik összefoglalójában kerek perec kijelenti, hogy "a
forintra való tömeges átváltás nem reális alternatíva" helyette a
devizakitettség megtartása melletti hitelátstrukturálást tartja
elképzelhetőnek. A konverzió várható hatásait illetően a KcKinsey
szakemberei is az ismert megállapításokra jutnak: rendkívül drága, csak
lakossági kedvezmények biztosításával működik (legalább 100 milliárd
forint állami vagy banki kontóra), a tömeges átváltás ráadásul forintot
gyengítő piaci hatással is bír. Ennek fényében tulajdonképpen nem is az a
furcsa, hogy a Fidesz szép lassan visszavonul az ötletével, hanem hogy
egyáltalán újra érdemesnek tartották felmelegíteni.
A
forintgyengülés veszélyeit jelzi az is, hogy a McKinsey tavaly úgy
látta, a 200 Ft/CHF árfolyam tartóssá válása esetén a portfólió negyede
bedőlhet. Azóta az árfolyam erősödött egészen a 175-ös szintig, és a
bedőlő hitelekre vonatkozó becslések is lejöttek 10 százalékra. Jelenleg
újra 200 körül mozog az árfolyam, igaz, az alacsonyabb banki
forrásköltségek most valamivel kedvezőbb a helyzet.
A
konverzió kapcsán egyébként megfontolásra méltók a McKinsey által
megfogalmazott hátrányok (a már említett 100 milliárd forint kiadás és
forintgyengülés mellett). Rosszabb makrokörnyezetben 50-60%-os lehet a
törlesztő részlet emelkedése, illetve nehezen kommunikálható a bankok és
a lakosság irányába. Utóbbi kapcsán a tanácsadó cég megjegyzi, hogy az
ilyen irányú kommunikáció önmagában is erősítheti egy extrém negatív
szcenárió gondolatát.
A KcKinsey tanulmányában szerepel egy
igen szemléletes elemzés arra nézve, hogy milyen frankárfolyam és
forinthitel kamat mellett lehet érdemes egyáltalán a hiteleseknek
megfontolni a konverziót. Ehhez vagy 20 százalékos forintgyengülésre,
vagy a kamatok harmadolására lenne szükség. Ebből az is látszik, hogy
önmagában - az öncélúan amúgy sem kivitelezhető - kamatcsökkentéssel
lehetetlen a devizahitelek konverzióját megoldani.
Forrás: http://www.portfolio.hu
