Első felvonás: Adócsökkentés kockázatosan
A kormány reményei szerint a személyi jövedelemadóban és a társasági adóban bekövetkező változások a fogyasztáson és a beruházáson keresztül érdemben tudják dinamizálni a gazdaságot. Ez magyarázza a középtávon igen optimista növekedési előrejelzéseket: az idei 3 százalék után jövőre 3,5, ezután pedig 5-5,5 százalékos GDP-bővülésre számít a kormány. Kevésbé derűlátó a jegybank stábja: a szakértők modellszámításai ugyanis ennél jóval visszafogottabb eredményekre vezettek.
A kockázati felárak változatlansága esetén az adórendszer átalakítása nagyságrendileg a GDP szintjében 3%-nak megfelelő többletet okozhatna - írták a legutóbbi inflációs jelentésükben. Azaz feltételezve, hogy az intézkedések hatása tíz év alatt, egyenletesen érvényesül, évi 0,3% többletnövekedéssel számolhatunk az elkövetkező években. Hogy miért ilyen kevés, arra négy magyarázat is van, amelyek az adócsökkentések szerkezetével és körülményeivel függnek össze:
(1) az adóváltoztatások nem mindegyike gyorsító hatású, az adócsökkentések fedezetét részben azok a válságadók jelentik,melyek visszafoghatják a beruházási szándékot, illetve emelhetik az inflációt;
(2) az adócsökkentés a felsőbb jövedelemkategóriákban érezteti a hatását, így a gyors növekedést leginkább szolgáló munkaerőpiaci aktivitásnövelést csak korlátozottan szolgálja, hiszen ennek az alacsony jövedelmű, képzetlen rétegben vannak igazi tartalékai Magyarországon;
(3) amíg az adócsökkentés nem fenntartható költségvetési helyzetet teremt, addig a szereplők nem feltétlenül tekintik tartós intézkedésnek, nem igazítják hozzá magatartásukat;
(4) a adócsökkentés a költségvetési fenntarthatóság rovására történt, ami miatt a kockázati prémium emelkedik.
Ez
alapján tehát az adóváltozások hatására nem sokkal emelkedhetett a
magyar gazdaság növekedési potenciálja. Csak érdekességképpen jegyezzük
meg, hogy ennél jóval nagyobb, a GDP szintjében bekövetkező 1,5-2
százalékos hatása lehet az autóipari beruházásoknak (Mercedes, Audi
stb.), amelyek néhány év alatt érnek be.
Második felvonás: A kockázatcsökkentés
A
kockázati felárak emelkedését valóban meg is tapasztalhattuk azután,
hogy a befektetők számára világossá vált, a költségvetés strukturális
egyenlege a gazdaságpolitikai lépések hatására jelentősen romlott, így
az államháztartás pozíciója nem fenntartható. Éppen ellenkező irányú
kamatmozgásokat tapasztalhattunk viszont az elmúlt hetekben, amikor a
piac optimistává vált a március elejére várt kormányzati stabilizációs
lépésekkel kapcsolatban.
Vagyis a kormány visszanyerheti az
adócsökkentéstől várt kedvező növekedési hatás egy részét, amennyiben
igazolni tudja, hogy középtávon stabil marad a költségvetés. Ennek a
bizonyításnak azonban ára van. Egyrészt azzal, hogy a kormány 800-1000
milliárd forinttal kiigazítja a költségvetést (ekkora korrekció
szükséges ugyanis), szűkíti a belső keresletet, ami automatikusan
növekedési áldozattal jár. Másrészt egy rosszul összerakott - például
adóemelésre alapozó - csomagnak további tartós növekedési áldozatai
lehetnek.
A fentiekből kicsit összeszedettebben az alábbi kép
rajzolódik ki előttünk. Keresleti oldalról a két felvonás együttes
eredményeként 4-5 százalékról 3 százalékra csökken a költségvetési
hiány, vagyis a három év összességében enyhén negatív keresleti hatással
jár. (Ez persze inkább csak illusztráció, hiszen a keresleti hatás
ennél összetettebb módon áll elő.) Jóval bonyolultabb a hosszabb távon
ható, kínálati hatások számbavétele. Az egyszerűség kedvéért tételezzük
fel, hogy az első felvonásban szereplő fékező erők azon része, amelyek a
költségvetés stabilizálódásához kötődnek, teljesen elvesztik erejüket!
Vagyis megszűnnek az ágazati különadók, javulnak a gazdasági szereplők
várakozásai, illetve csökkennek a kockázati prémiumok. Ez esetben az
adócsökkentések teljes egészében kifejthetik növekedési hatásukat.
A
kérdés az, hogy miként változtatja ezt a képet a 800 milliárd forintos
kiigazítás kínálati oldalra gyakorolt hatása. Ennek még az iránya sem
világos, hiszen a kiigazítás járhat az ösztönzők erősödésével ugyanúgy,
mint a gazdasági aktivitás visszaesésével, alapvetően a kiigazítás
szerkezetén múlik. Egyelőre erről keveset tudni, amennyiben a
kiadásoldali lépések valóban erőteljesebbek lesznek, akkor van rá esély,
hogy az ösztönző hatás ne legyen negatív. Hangsúlyozni kell azonban,
hogy a második felvonás megvalósulásáról még semmit sem tudunk, a fenti
gondolatkísérlet értelmét veszti, ha politikai vagy egyéb korlátok miatt
nem valósul meg.
Mindenesetre
ha a kormány az ideiglenes, gazdaságfékező bevételi intézkedéseit
sikerül tartós kiadáscsökkentéssel kiváltani, akkor mutatkozik rá esély,
hogy a gazdaságban szemmel látható (de azért nem robbanásszerű)
gyorsulást hozzon a kormányzati gazdaságpolitika. A jegybank kiinduló
számítását és a Költségvetési Tanács érzékenységvizsgálatának néhány
ökölszabályát felhasználva (erősen hozzávetőleges jelleggel) 0,3-0,5
százalékpontos éves többletet feltételezhetünk a potenciális
növekedésben.
Harmadik felvonás: költs többet!
A
fentieken túl lehet még egy érdemi, bár csak rövid távon érvényesülő
hatás is. A kormányzat a nyugdíjvagyon államosításával nem csupán az
államadósságot csökkenti, és nem is csupán az adócsökkentés okozta
lyukat tömi be. A reálhozamok kifizetésével (ezt a pénztárak végzik)
egyben a megtakarítások egy részét is felkínálja elköltésre. Ennek
keresleti hatását egyelőre nagy vonalakban is nehéz jósolni. A kormány
60-120 milliárd forint kifizetéséről beszélt, a Stabilitás
Pénztárszövetség 300-400 milliárd forintot becsül, más szakértők 150
milliárd forintra teszik a reálkamatok teljes összegét.
További
kérdés, hogy ezt a pénzt a volt pénztártagok elköltik, vagy új
megtakarítási formákban helyezik el. Ha a háztartások teljes egészében
elkölthető, egyszeri transzferként tekintenének rá, akkor nyilván
nagyobb lenne a keresletoldali növekedésgerjesztő hatása. Életszerűbbnek
tűnik azonban, ha azt feltételezzük, hogy a pénz egy részét
megtakarítja a lakosság. Szintén a KT korábbi modellszámításaiból
kiindulva, valamint a középutas 150 milliárd forintos kifizetéssel
számolva két év alatt 0,1-0,1 százalékos GDP-növekedés adódhat.
(Amennyiben a Stabilitás számai valósulnak meg, akkor ennek a
kétszeresére számíthatunk.
Forrás: www.portfolio.hu
