A napokban jelentette
be Soros György magyar származású milliárdos, hogy bezárja a világ
legsikeresebb hedge fundját, amely a globális makrogazdasági
folyamatokra építette stratégiáját. Hogyan áll mostanában a hedge fundok
"szénája", a magyarországi hedge fund piacra mi a jellemző, milyen
szabályok szerint működik a Bankár Zrt. és a mostani zavaros pénz- és
tőkepiaci környezetben milyen termékekre érdemes figyelni? Többek között
ezekről a témákról beszélgettünk Kovács Szilárddal, a Bankár Zrt.
portfóliókezelőjével, aki külföldi pályafutása alatt a világ mostanára
legnagyobb hedge fundjánál, a Bridgewater Associates-nél is dolgozott.
Portfolio.hu:
A hírek szerint Soros döntésében csak részben játszott szerepet az
életkora, a Quantum Fund bezárásában az iparágra vonatkozó szigorodó
szabályrendszer és az idei évi tőkeveszteség is közrejátszott. Hogyan
látja most a hedge fund iparág teljesítményét, kilátásait és a
stratégiájuk fő mozgatórugóit?
Kovács Szilárd:
Igen, főleg szabályozási okok vezethettek a döntéshez, de tudni kell,
hogy a kezelt vagyon elenyésző része volt befektetői pénz és a sajat
tőkét továbbra is kezelni fogják. A hedge fund iparágon belül a globál
makro szegmensben - egy-két kivételtől eltekintve - idén nem nagyon
tudtak kiemelkedő eredményeket felmutatni a kezelt vagyon alapján
közepesnek, vagy nagynak számító szereplők (ez igaz mind a
diszkrecionális, mind a szisztematikus jellegű szereplőkre). Nem nagyon
alakultak ki nagyobb piaci trendek, vagy azok is gyorsan elhaltak, a
volatilitás pedig megemelkedett, ami sok portfóliómenedzsert frusztrált.
A globál makro hedge fundok nagy része idén egyelőre negatív
teljesítményt tud felmutatni, és nagyobb makro trendek hiányában a
készpénz arányuk igen magasra szökött, a kockáztatott értéküket pedig
sok esetben leszorították. Mindez persze azt is jelenti, hogy ha
esetlegesen tisztul a kép, akkor jelentősebb súllyal tudnak pozíciókat
felvenni.
P.: Soros György Quantum Fundjához hasonlóan a
Bankár Zrt. is (abszolút hozamú) globális makro stratégiát követ. Melyek
a legfőbb jellemzői az önök befektetési politikájának?
K. Sz.:
A Bankár Zrt. portfóliókezelési csapata egy családi irodához
hasonlítható, jelenleg nem kezel külsős pénzt, de nem zárjuk ki, hogy a
jövőben valamiféle zárt struktúrában ne vonjunk be esetleg befektetőket.
A stratégiánk során a legaktívabb kockázati szeletet az alternatív
termékek, mint az árupiac és a devizapiacok teszik ki, de fektetünk
pénzt kamat- és részvénypiaci termékekbe is, általában határidős
termékek segítségével, több hetes/hónapos időtávra.
P.: A stratégiájuk során mi a legfőbb céljuk és milyen kockázati tartományt engednek meg ennek eléréséhez?
K. Sz.:
Alapvető célunk az, hogy közép és hosszabb távon, azaz 5-10 éves
horizonton, folyamatosan 1-nél nagyobb Sharpe rátát érjünk el, ami
szakzsargonban nagyjából annyit jelent, hogy 1 egységnyi kockázathoz, 1
vagy 1-nél nagyobb egységnyi hozam párosul a "kockázatmentes" hozam
felett. Az utóbbi 4 évben ez sikerült, amely mellett a portfóliónk éves
volatilitása 7-11% közötti tartományban mozgott. Terveink szerint a
mandátum egy részét, vagy teljes egészét egy magasabb volatilitású
pozíciómenedzsmenttel felemeljük a 12-16%-os tartományba, ami nagyjából
megszokott a globál makro hedge fund stratégiáknál. A volatilitás
tervezett megemelése ellenére sem engedjük a portfólió tőkeáttételét a
kétszeres szint fölé.
P.: Hol szerzett tudást az alapkezelés során és vannak-e külföldi tapasztalatai?
K. Sz.:
Összesen 7 évet töltöttem alapkezelőknél, amelyek közül kettő volt
hosszabb állomás: az egyik a mostanára a világ legnagyobb hedge fundjává
nőtt Bridgewater Associates volt, a másik pedig a Wellington.
Elsősorban deviza- és árupiaci "területen" dolgoztam. Mindkét
alapkezelőnek vannak passzív termékei, de a hangsúlyt üzleti szempontból
mindig egy aktív, abszolút hozamú termék kapta. A Bridgewater
Associates Ray Dalio vezetésével egy hihetetlen hatékony szervezetté
vált, amely egy szisztematikus, kvantitatív globál makro alap, nagyon
komoly informatikai, szervezeti és persze intellektuális háttérrel.
Rengeteget tanultam szakmailag a Bridgewaternél, de talán a legfontosabb
útravaló az a szemlélet volt, amit Dalio mostanában sokszor hangsúlyoz a
médiában is. Nevezetesen azt, hogy egy érdemalapú berendezkedés és azon
belül a hibák mindenáron való feltárása rendkívül fontos előfeltétele a
sikernek. A piacokon nagyon fontos, hogy szembe nézzünk az egóval és
azt minden döntésnél félre tudjuk tenni.
P.:
Hogyan lehet a Bankár Zrt. portfóliókezelését nemzetközi összevetésben
elhelyezni és milyen szabályrendszer szerint működnek?
K. Sz.:
A diszkrecionális és a szisztematikus makro menedzserek közé lehet
elhelyezni a mi portfóliókezelésünket. Piaci fókuszunk elég tág,
egyaránt elemezzük fejlett (EU, USA, skandináv, stb.) és a fejlődő
piacok (főleg Ázsia és Latin-Amerika) makrogazdasági folyamatait, de
például az árupiaci termékek globális kereslet-kínálatával is tisztában
vagyunk. Miután ezek összefüggéseit felállítottuk rendszerszerűen, a
kialakuló szélesebb makrogazdasági folyamatokat/trendeket megvitatjuk és
saját fejlesztésű technikai modell alapján, az ármozást és a
pozícionáltságot figyelembe véve alakítjuk ki a pozíció menedzsmentet.
Úgy gondolom, hogy a stratégia természetesen alapfeltétele a pozitív
hozamnak, de messze nem elegendő. A kockázatkezelésünk egy előre
lefektetett keret alapján működik, amit semmilyen körülmény nem írhat
felül, kivétel ez alól, ha a konzervatívabb irányba térünk el attól. A
kockázatkezeléshez hasonlóan rendkívül fontos a pozíciómenedzsment,
főként olyan stratégiáknál, amikor hosszabb trendekre fókuszál a
menedzser és a pozíciókat előre lefektetett szabályrendszer szerint
építgeti. A kvantitatív fekete dobozokban - akár globál makro, akár
technikai/ármozgás alapú - nem "hiszünk" (ettől persze sok működik),
ennél aktívabb menedzselést támogatunk, mind a kockázatkezelésben, mind a
stratégia szintjén. Ennek ellenére nagy hangsúlyt fektetünk a piac
hangulatváltozásaira és pozícionáltságára, amit legjobban az ármozgás
mutat.
P.: A magyar alapkezelési piac szerkezetét hogyan látja? A passzív, vagy az aktív portfóliókezelést részesíti inkább előnyben?
K. Sz.:
Magyarországon még mindig népszerűek a tematikus passzív
alapok/portfóliók, amelyek valamilyen régió, szektor vagy téma (pl.
zöldenergia) köré épültek, akár tőkegarantált, vagy alapok alapja
formában és passzívan kezelik őket. Ami annyit jelent, hogy egy
benchmarkot követnek kisebb-nagyobb követési hibával. Egyre több igen
sikeres aktív alap is működik már évek óta a piacon és komoly hozzáadott
értéket - alfát - is fel tudnak mutatni, ami nagyszerű dolog véleményem
szerint. A tematikus alapoknak marketing szempontból nagy előnye van,
de én azt vallom, hogy egy befektető ne foglalkozzon 3-6 havonta
eszközallokációval, mert ugye egy-egy eszköz minden környezetben
másképpen viselkedik, hanem azt bízza egy szakemberre. Ezzel pedig
eljutottunk az aktív portfóliókezeléshez, ami persze menedzser vagy
"program" függő. Valószínű, hogy egy portfóliókezelő optimálisabb
döntéseket tud hozni mind az eszközallokáció, mind a kockázatkezelés
terén, mint maga a befektető.
P.: Az alapkezelési piac
után térjünk át végül a pénz- és tőkepiacok jelenlegi helyzetére és
kilátásaira. Hogyan foglalná össze jelenleg a főbb folyamatokat?
K. Sz.:
Az teljesen egyértelmű, hogy rengeteg jelenleg a rendszerkockázat a
globális pénzügyi rendszerben. A mi régiónkban a fő sztori a devizaalapú
eladósodottság, az eurózónában a túlzott államadósság okoz komoly
gondokat, az Egyesült Államokban szintén az adósság magas szintje és a
gazdaság gyenge momentuma a központi probléma. Ezzel szemben áll az
ázsiai régió, ahol erőteljes a növekedés és ciklikusan teljesen máshol
tart. A fő probléma az eurózónával kapcsolatban véleményem szerint az,
hogy a gazdaságpolitikai vezetők nem akarják belátni: ez a berendezkedés
nem működik. El kell engedni a gyenge láncszemeket és fel kell építeni
újra egy közös fiskális politika mentén. Persze ez felvet újabb
rendszerkockázatokat. Bár a közelmúltbeli eurózóna csúcstalálkozón
fontos döntések születtek, én nagyon nagynak látom a döntések
végrehajtásával kapcsolatos kockázatokat.
P.: A globális gazdasági növekedési kilátásokat hogyan látja? Milyen befektetési forma lehet most "ideális"?
K. Sz.:
A fejlett piacokon az államadósság problémák enyhítése jelentős
költségvetési megszorításokkal jár, ami véleményem szerint recessziót
okozhat ebben a térségben. Erre már egyre több jelet látunk. Az Egyesült
Államokban, az adósságplafon "szappanopera" mellett meglátásom szerint a
küszöbén állunk a monetáris lazítás következő körének, és Európában is
hasonló folyamatok mutatkoznak, csak burkoltabb formában és az okok is
különböznek. Gyakorlatilag a három legnagyobb fejlett piaci deviza
versenyez abban, hogy melyik szenved kevésbé a leértékelődési nyomástól.
Az árupiacok dinamikája szerintem fennmaradhat egyrészt a
kereslet-kínálati okok, másrészt amiatt, hogy ha további
likviditásnövekedés lesz, amire számítok, akkor az további árfelhajtó
hatású lehet. A fejlett piaci gazdasági lassulás természetesen a
kereslet oldaláról fékezheti az áremelkedést, de véleményem szerint csak
részlegesen. Ez a piaci környezet legjobban meglátásom szerint továbbra
is az aranynak, illetve a nemesfémeknek kedvez. A trendszerű
áremelkedést táplálja az is, hogy a jegybankok közép és hosszú távú
allokációs döntése nyomán veszik az aranyat. A spekulációs tőke
jelenléte persze ezt az ármozgást időnként volatilitássá teszi.
Véleményem szerint a jegybanki diverzifikáció fenn fog maradni és a
befektetői szegmens, akár az intézményi szereplők, akár a tehetősebb
befektetők, emelni fogják az aranyban lévő százalékos kitettségüket.
Weinhardt Attila
Forrás: www.portfolio.hu
